009 - Zaffen mondája : A vadász

 Zaffen abbahagyta az evezést és a könnyű hullámok gyengéden ringatni kezdték a hajóját amint az lassan megállt. Egy darabig mozdulatlanul ült, figyelte a hajója elé tornyosuló köveket és gondolkodott. Elégedetten nyugtázta hogy a szörny nem mozog, majd elkezdte az összeszerelési műveletet.

Előrehajolt az üléséből és a fedélzetre térdelt hogy kinyissa a ládát ami a hajó elejére volt rögzítve. Lecsavarta a vízálló réteget ami a ládára volt borítva és a fedélzetre fektette. Benyúlva a ládába, óvatosan elővette a becses számszeríját, a tartó oszlopot és a tartó lemezt ami alatta volt.

Az evező padja előtt, a hajója közepén egy volt egy körlyukat tartalmazó lemez ami a hajó testéhez volt rögzítve. Ehhez erősítette a tartó oszlopot és beállította a tartó lemezt. A tartó lemez működése zavarba hozta mindig. Carly, faluja kovácsa és feltalálója mindenféle anyagból csodát volt képes létrehozni. A tartóoszlop tetején egy csapágyas, lökéselnyelő készülék volt és egy párna amit egy selymesen puha  ...valamivel tömtek ki. Nem akart rákérdezni és annyiba került hogy sosem merte volna megbontani hogy rájöjjön hogy mivel. Ez végül azt eredményezte, hogy miután felszerelte az oszlopot és a számszeríjat ráhelyezte, a szerkezet megtartotta és átvette az íj jelentős súlyát és kiegyensúlyozta a hajó ringását is.

Egy csoda.

Amennyire tudta, ez volt az egyetlen módszer amivel el lehetett kapni a Gratinokat amik alkalomadtán feljöttek a felszínre hogy a kőoszlopokon sütkérezzenek. A külső héjuk több réteg irhából és kitinpáncélból állt, lehetetlenné téve egy kardpengének az áthatolást, még ha sikerülne is közel kerülni egy próbálkozásra. A szörnyek félénkek voltak és egy pillanat alatt levetették magukat a kőoszlopokról a tengerbe abban a pillanatban amint veszélyt szimatoltak. A Gratinokról azt tartották hogy sok van belőlük a mélyben, viszont nagyon ritkán lehetett velük a felszínen találkozni, legalábbis azokon a tájakon amit ő ismert. Ez a szigetcsoport tele volt ilyen sziklaoszlopokkal mint amilyenek közt most is sodródott a hajója, ezek a nagyobb szigetek közt voltak elszórtan. Az ő faluja a térség legnagyobb szigetén volt. 

A falujából elindulva, Zaffen elevezett a legtávolabbi kőszirtekhez,  a legtávolabbi szigeten is túl. Legtöbben inkább az ellenkező irányban kutakodtak, a szárazföld és beljebb, a nagy városok irányában. Ő egyszerűen nem tudta elviselni az embertömegeket és gyűlölte az épületeket amik börtönfalként vették körül, helyette a nyílt tengereken hajózott és portyázott. Szerencsére a Gratin vadászat fedezte az életmódja költségeit és még mennyire jól fizetett. A külső héjukból jó páncél készült, a húsuk pedig ínyencségnek számított a városokban. Ez meglepte mert már elég sokat elfogyasztott az évek során és egyáltalán nem hiányzott volna neki ha soha többé nem kóstolhatna bele.

Bár, gondolt rá sóhajtva és célozva az íjpuskával, valószínűleg csak ezt fogja enni a következő egy hét alatt.

Az elméje mélyén, célzás közben, Zaffen felismerte a hívás csiklandozását, ez volt a másik ok amiért oly sok időt töltött itt kint a kőszirtek közt. A falujából senki sem tudott a kalandjairól a Köztes Síkon. Megtartotta a titkot magának, még ha nem is tudta pontosan megmagyarázni hogy miért. Az első pár alkalommal kikötött ezeken a kisebb szigeteken hogy nyugodtan elmélyülhessen ebben a transz közeli állapotban. A hangyák csípése véget vetett ennek a módszernek, miután visszatérése után arra ébredt hogy elborítják az átkozott teremtmények, mintha az idézés úgy odavonzotta volna a testéhez őket, ahogy az ő lelkét a Köztes Síkra.

Ezután azzal kísérletezett hogy a hajóján merül transzba, vegyes eredményekkel. Kétszer lazult ki a horgonya és mérföldekre került bármi mástól, nyílt tengerrel körbevéve minden irányból. Szerencséjére a régi Istenek legalább a tájékozódásban segítettek neki.

Máskor túl lelkesen válaszolt az idézésre annak ellenére hogy az időjárás viharosba csapott át. Ekkor ébredés után egy csuromvizes hajón ébredt, miközben a hullámok sorra átcsaptak a fedélzeten, majd az egész hajót felborították, ő pedig a vízbe pottyant. Egy darabig sodródott az árral, majd egy kiálló szikladarabban sikerül megkapaszkodnia és ott menedéket találnia. Ekkor vette csak igazán észre hogy a Köztes Síkra való utazások milyen változásokat okoznak a testén.

Mindig is jó úszó volt és büszke volt a túlélési képességeire és arra hogy mindenféle elemi csapás közt fel tudja találni magát. Azon a napon viszont, a felborított hajója korlátját markolta az egyik kezében, a másik kezével a sziklába kapaszkodott és így töltött el pár órát a háborgó óceánon. Tudta hogy ez a lehetetlenség határát súrolja, olyasmi amire egy éve még képtelen lett volna, az első idézése előtt. Most már erősebb volt mint bárki más a falujából, bár próbálta ezt a tényt jól álcázni. Órákig tudott úszni, hosszú perceken át búvárkodni olyan mélységekbe amit régebben még csak nem is álmodott volna. Elgondolkodott azon hogy vajon elér-e majd még újabb erőszinteket, és amennyire látta minden egyes idézés újult életerővel tölti meg, újabb életenergiával és be kellett magának vallja hogy függő lett.

Ez nem jelentette azt hogy élvezné azt hogy a nyílt tengerre sodródik minden vihar után, így feltérképezett magának pár biztonságos rejtekhelyet ahol ki tud kötni, aztán ezeket állandó kikötővé alakította. Egy ilyen most is a közelben volt, szándékosan ott épített ilyet ahol bőséges a hal és jól lehet Gratint vadászni.

Enyhén erősebben húzta meg a ravaszt és a lövedék kilőtt a víz fölött és ő már tudta hogy a lövés találni fog mielőtt becsapódott, a súlyos nyílvessző áttörte a lény páncélját és a fej puha belsejében landolt. A lövedék csúcsán található tüskék szétnyíltak és szétszabdalták a lény agyát mielőtt a teste reagálni tudott volna bármit. A lény teste lezuhant a sziklákra.

Egy éve még használta a kötelet ami a szigonyra volt kötve hogy becsörlőzze ezeket a szörnyeket miután meglőtte őket. Akkor még a testük közepére lőtt, nem tudta eltalálni a fejüket ennyire tisztán. A kötéltől megszabadult. Hónapok óra nem vétett el fejlövést és a kötélre így nem volt szükség.

Gyorsan szétszerelte a nyílpuskát, előkapta az evezőket és a sziklatoronyhoz evezett, majd behúzta a Gratin hulláját a hajójába és elindult a legközelebbi biztonságos kikötőjéhez. Válaszolnia kellett a hívásra.