011 - Zaron mondája : A nekromanta sorsa
Zaron hirtelen ébredt, izzadság gyöngyözött a homlokán, az elméje pörgött, levegőért kapkodott. Ritkán találta meg az álom mostanság és amikor mégis, egy küzdelem volt, víziókkal telve. Egyesek rémálmoknak hívták volna. Már maga az elképzelés hogy neki rémálmai lennének mosolygásra késztette. Ironikus. A mosoly olyan gyorsan hagyta el az arcán ahogy érkezett, és csak a Nekromanta sápadt kifejezéstelen arcát hagyta maga után. Sóhajtott. Egyes napokon csontjaiban érezte mind a 250 évet amit e világon töltött.
Zaron értette, hogy a jelentős hatalma ellenére, eljön majd az idő amikor a halandósága utoléri majd őt. Azonban mindig is biztos volt abban hogy el fogja majd foglalni helyét a félistenek közt mielőtt a halál eljönne érte. Már egy évszázada tervezte a dolgokat aprólékosan és minden kezdett a helyére kerülni. Ez a bizakodás addig tartott, amíg, egy friss idézése során a Köztes Síkra, meg nem pillantotta a saját sírkövét. Nem volt kétség, a saját szemével látta.
Minden idézett megértette hogy a Köztes Síkon görbült az idő, és hogy akár saját magaddal csatát vívhattál, ha Athien egy másik időszakából lettél megidézve, mégis egyszerre kerülve a Köztes Síkra. Az idézettek körében elterjedt tudásanyag szerint ez az időanomália nem fedett le több mint pár napot, így az hogy a saját sírját látta meg elrabolta tőle a nyugodt éjszakáit. Vajon a halandó teste meg fog halni Athienen napokon belül? Mennyire előre idézték meg a jövőbe? Zaron számolatlan időt töltött a kristálygömbjére meredve azóta, a halottak csontjai suttogó jóslatait fülelte, mégsem jött rá semmire. Nem volt semmi jel vagy figyelmeztetés, hogy a halandó élete veszélyben lenne. Mégis akkor miért látta azt amit látott? Tudta hogy még sokat kell tanuljon a Köztes Síkról, erről a rejtélyes árnyéksíkról.
Zaron tanácskozott Krognarral is, az ork félistennel, remélve hogy begyűjt bármilyen információt. Annak ellenére hogy szorosan együttműködött Krognarral már egy évszázada, a nekromanta érzékelte hogy a viszonyuk megváltozott az utóbbi időben. Krognar távolságtartóbbnak tűnt. Ebben az ügyben viszont az ork segítőkész volt, utalva arra ,hogy azt hallotta hogy Ista, az elf félisten, egy ideje kísérletezik már a Köztes Sík időhajlító tulajdonságaival. A többi félisten óvakodott a kutatásától és félték a hatalmat amire szert tehet majd így. Zaron ritkán került kapcsolatba Istával. Jogosan, hisz az istennő nem bízott benne és ritkán idézte meg szolgálatra, most azonban neki kell majd kezdeményezni a kapcsolatot, túl sok múlott ezen.
Bármivel is próbálkozott, a nekromanta nem tudott nyugovóra térni a téma felett. Túl régóta dolgozott már azon hogy belépjen a hallhatatlanok sorába hogy most most kiengedje a kezéből az egészet. Lehet hogy Styx többet tudott erről az egészről, bár mostanában kevesebb időt töltött a pártfogoltja társaságában, azt a saját ügyködése kötötte le teljesen. Zaron egy pillanatra megállt, letörölte a homlokáról az izzadságot és vett egy mély levegőt. A dolgok kezdtek érdekessé válni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése